A lovaglás alapjai

Aki lovagolni tanul, lovas kiképzése elején még hozzávetőleg sem képes előre megmondani, a lovaglást később miként fogja gyakorolni és művelni. Legfeljebb azt érzi, hogy mindenekelőtt meg akar tanulni lovagolni. De ugyanakkor tudatában van már annak is, hogy ugyanazon az úton kell haladnia, amelyet az első tanulás idején minden lovasnak a lovaglás különböző- céljai elérése végett végigbotorkálni kell.

Arravaló nyugodt lovon minden ember rendszerint 30 lovagló- lecke alatt annyit mindenesetre megtanul, hogy a lovat mind a három jármódban illően megülni és minden különösebb nehézség nélkül vezetni tudja. Ilyenformán különböző felfogású és tehetségű lovasok nevelődnek. Ugyanis míg az egyik szerényen megelégszik azzal, hogy testmozgás, tehát egészség okokból hetente egyszer-kétszer lóra ül, addig a másik a lovassportot átérzett kedvtelésből, sőt némelyik szenvedélyesen és hivatásszerűen űzi. Az első a lovat közönséges használati, jobbadán egyszerű közlekedő vagy szórakoztató eszköznek tekinti, viszont a második a lovaglást nemes öncélnak minősíti és művészetté avatja. Minél egyszerűbb a leckerend és minél kevésbé megerőltetők az egyes sorra kerülő lovas feladatok, természetszerűleg annál gyorsabban lehet valamirevaló eredményt elérni. Ellenben minél magasabbra fokozzák becsvágy és sportszellem a követelményeket, annál több szorgalom és munka szükséges, hogy ezeket a mindinkább fokozódó teljesítéseket megérleljék. Tehát csak az lehet a nyeregben- ülés nagymestere, aki évek hosszú során Át tervszerűen és a legkomolyabban azon faradozik, hogy folytonosan újabb meg újabb ismereteket és minél értékesebb tapasztalatokat szerezzen. De még akkor is minidig rá lehet olvasni a szólás-mondást: ,a jó pap holtig tanul".

A lovas kiképzése három munkairányra terjed: az ülés, az érzés és a befolyások (segítségek) oktatására és megértésére. Ez a három lovas nevelő cél egyformán jelentős, mert egymással szervesen összefüggenek és így egymástól el nem választhatók. Nem lehet például valakit a jó ülésre megtanítani, azután pedig őt ettől függetlenül a többi tudnivalóra külön-külön kioktatni. Tehát az első leckenapon nemcsak magyarázzuk meg és gyakoroljuk, hanem egyszersmind az érzést és a lóra való befolyást is tanítjuk. Sokszor halljuk, hogy az ülés a lovaglás alapja. Ez javarészt igaz is. De szintúgy kétségtelen, hogy a lovas testtartásának minden, még a legkisebb változása, legfinomabb árnyalata is attól függ, milyen befolyást akar gyakorolni a lóra. Mind a kettőt mármint az ülést meg a "befolyást", ismét az érzés irányítja, szabályozza és határozza meg.

Ennek következtében a lovas elejétől fogva tanulja meg: mit tesz az "érezni". Vagyis ismerje meg az érzést különösen annak megfigyelése és megállapítása végett, vajon kényelmesen és magát és magát teljesen elengedve ül e a lovon és, hogy valóban csak az egyensúly tartja őt meg a nyeregben. Szert kell tenni továbbá az érzésre, hogy ellenőrizhesse és megítélhesse, vajon testével követi-e a ló mozgását és hogy megtanulja azt, hogyan lehet és hogyan kell a derekával és a súlyával, ezzel összefüggésben pedig a combokkal meg a szárakkal a lóra hatni. Akiben minderre vonatkozóan a kívánt helyes és felismerő érzés idővel nem érik meg, az merőben arra is képtelen, hogy "jól" vagyis simulékonyan és magát elengedve üljön a lovon. Inkább csak csimpaszkodva, bizonyos megszokott merev és kényszeredett testtartásban szorong majd a nyeregben: ezt pedig éppen nem lehet "lovaglásnak" nevezni. Az ilyen kényszeredett ülés teljesen hibás és helytelen, valósággal rossz, még akkor is, ha egyesek szépnek, "helyesnek", avagy éppen "szabályszerűnek" tartják. Már azért sem lehet jó, mert merev és minden érzés nélkül való.

Igen sok a lovas, aki azt hiszi, hogy sikeresen meg tud birkózni az összes követelmények nehézségeivel. Ezek közül a valóságban pedig csak kevesen képesek ezeknek kellőképpen megfelelni: a legtöbbje túlértékeli képességét, ugyanakkor pedig lebecsüli a reárótt feladatot. Ha nehézségre akadnak, nem magukban keresik a hibát, hanem az ártatlan lovat hibáztatják: vagy ha különösen bölcsek akarnak lenni, a ló testalkati vagy szervi fogyatkozásait okolják, melyeket a szakszerű helyes bírálat éppenséggel nem állapit meg, illetve legtöbbször olyan jelentékteleneknek minősít, hogy már ab ovo nem számítanak. Ez az oka annak, hogy se szeri se száma a hibásan belovagolt lovaknak. Legtöbbször azok a hibásan belovagolt lovak, melyekről azt állítják, hogy "jól idomítottak". A helyesen belovagolt ló éppen olyan ritka mint amilyen kevés az igazán jó lovas.

Minthogy minden lovassal megeshetik, hogy az idomítás folyamán nehézségek akadnak útjába, kiképzésének lényeges fejezetéhez tartozik, hogy legalább elméletben egyszer-másszor azzal a kérdéssel is foglalkozzék, hogy a ló rossz szokásai tulajdonképpen honnan származnak és ezeknek a hátrányos tulajdonságoknak mily úton-módon lehet a legeredményesebben elébe vágni.

Erről mindenkinek, ki méltán jogot formál arra, hogy lovasnak nevezzék, alkalomadtán komolyan kellene gondolkodnia. A lovak 99%-a ilyen kellemetlen tulajdonságok és rossz szokások egész sorozatával bír, amelyeket a lovas pedagógia "engedetlenség" gyűjtőneve alatt ismer. A lovasok 99%-ának pedig fogalma sincs arról, hogy a lovat ilyfajta neveletlenségekről és ellenkezésekről miként lehet leszoktatni, de még nem is érdeklődnek az iránt, hogy megismerjék és megértsék az eljárást mellyel ezeket a rakoncátlankodásokat és helytelenkedéseket a lóból ki lehet irtani. Hallani hallanak ugyan arról, hogy a lovat a segítségekre engedelmessé kell tenni, de aztán be is érik azzal, hogy ez az igazság valamikor a fülükbe csengett. Ily módon ők maguk akarva -nem akarva szoktatják lovaikat mindenféle haszontalanságokra és engedetlenkedésekre. Nem szánnak rá fáradságot annak a megfontolására sem, vajon a segítségek engedelmes elfogadására való ránevelés valóban olyan körülményes és nehéz-e, mint ahogy ezt általában hiszik és állítják. Ennek következtében nem eszmélnek rá, hogy ez sokkal egyszerűbb s éppen olyan könnyű dolog, mint megtanulni a ló mozgásához hozzásimulni, vagyis ezt testünkkel követni.

A lovasoknak 99%-a még a ló mozgásának követését és a "nyereghez való hozzátapadást" sem érti, mert nem tanulták meg a "derék meghúzást". Amit minden gyermek a hintán megcsinál, azt a legtöbb lovas nem tudja a nyeregben utánozni és kipróbálni. Ez a nem tudás minden lovast gondolkodóba ejthetné, sőt annak megkísérlésére ösztönözhetné, vajon nem kellene-e neki ennek a "nagy rejtélynek" a nyitját valamiképpen mégis megkeresni.

 

 

 

 

  A lovas ülése

 

A két alapvető ülésfajta van: az egyik az a idómító ülés, ezt használjuk általában, a másik a könyitett ülés, amit terepen vagy ugratás közben használjuk. A loval való hatékony komunikáció miatt mindkét esetben nem csupán esztétikus, de szükséges is a helyes tartés vagy "ülés".

Csak úgy lehet helyesen adni a segítségeket, ha a lovas nem merevití meg magát , biztosan, egyensúlyban és olyan elengedetten ül a lovon, hogy annak képes minden mozdulatát követni, de ha ficánkol akkor leülsz és agyad neki az ívet

 

Az ugrólovas ülése, Segíts a lovadon..

Annak, aki ugratni szeretne, természetesen el kell sajátítania az ugratás nélkűlözhetetlen "kellékét", az ugróűlést. Ennek segítségével a lovas az akadályok lekűzdése során hatékonyan segíti lovát és optimális esetben sosem gátolja. Az ugróűlés elengedhetetlen alapja a korrekt, mély idomítóűlés. Ha ezt birtokolja a lovas, a következő lépés a könnyített űlés, amely tehermentesíti a ló hátát, de mégis kontrollálja sporttársunk minden mozdulatát. Természetesen a könnyített űlés is csak szorgalmas gyakorlással sajátítható el. Így biztosíthatjuk azt, hogy lovunk az akadály átugrásakor adottságait és izomerejét optimálisan használhassa.

A könnyített űlésről

A könnyített űlésben a lovas felsőteste valamennyivel a fűggőleges elé kerűl. A derék finoman meghúzva, a vállak szétnyitva. Felsőtestűnkkel csak annyira dőljűnk előre, hogy súlypontunk egybeessen a mozgó ló súlypontjával. Ha - mint az gyakran látható - túlságosan előredőlűnk, űlésűnk a ló elejére kerűl. Így indokolatlanul terheljűk a ló elűlső testrészét, arról nem beszélve, hogy segítségeink elvesztik hatásukat. Bokánkat tartsuk lazán a kengyelben. Űlepűnk kissé kiemelkedik a nyeregből, így tehermentesítve a ló hátát. Ez azonban csak néhány centimétert jelenthet - így a lovas mindig elfoglalhatja az "alapűlést" és határozottan korrigálhat vészhelyzet esetén. Könnyített pozícióban a lovas nem a nyeregben, hanem a nyergen űl! A térdek szorosan a nyergen; a lábszárakkal egyűtt rugóztatják a mozgást. Az alsó lábszárak kívánatos helye a heveder vonala, a lovas vádlijával mindig kapcsolatban marad a ló testével. A kengyeleket állítsuk három lyukkal rövidebbre az idomításnál használt hossznál. Túl hosszú kengyel esetén a lovas nem tud könnyíteni, ha pedig a kengyelhossz túl rövid, az a segítségadás rovására mehet, az akadály felett pedig veszélyezteti a biztonságos űlést. Fontos, hogy pozíciónkat soha ne a szárak segítségével tartsuk fönn! Fiatal vagy tapasztalatlan lovasoknál jó szolgálatot tehet egy a ló nyakára csatolt kengyelszíj. Inkább ebbe kapaszkodjunk, mint a szárakba.

Segítségadás
könnyített űlésben

Ha lovunk jól idomított, akkor minden további nélkűl reagál a könnyített űlésben adott jelzésekre - lovasnyelven segítségekre. Törekedjűnk arra, hogy a lehető legkönnyebb kapcsolatban maradjunk a ló szájával. Ha létrejön a könynyed és folyamatos támaszkodás, a ló könnyedén és szívesen vágtázik majd alattunk, hátulsó lábával szorgalmasan és állandóan súlypontja alá ugorva. A könnyített és az idomítóűlésben adott segítségek között nincs kűlönbség. Iramfokozáskor a térdek és alsó lábszárak jobban zárnak, a felsőtest pedig a tempónak megfelelően hajszálnyival előrébb vagy hátrább kerűl. Jó, ha lovunk reagál a hangsegítségekre. Ezt a lovak megtanulják - mi pedig gyakran hasznát vehetjűk edzésen vagy versenyen. Fordulatokban lovunk maradjon űtemes és lendűletes. A lovas a fordulat irányába néz és ugyancsak ebbe az irányba helyezi súlyát. A belső csizma aktiválja, a kűlső pedig kontrollálja a ló hátulsó lábait.

Az ugróűlésről

A lovas könnyed pozícióját ugyanúgy fenntartja, mint a síkmunkában "használatos" könnyített űlésnél. A térdek és sarkak mélyen vannak, a boka fokozottabb rugózást és terhelést vesz fel. A lovas keze a ló szája irányába mozdul, de figyeljűnk arra, hogy a kapcsolat soha ne szakadjon meg a ló szájával. Bizonyos helyzetekben - amikor az akadály után gyors fordulat következik - a lovas már ugrás közben az új irányra "gondol". Testsúlyát automatikusan a következő akadály felé terheli, így fordítva a lovat szinte már a levegőben. Az elugrás és a lebegés fázisában ideális esetben a lovas felsőteste párhuzamos a ló nyakával és marjával. Az űlep csak néhány centiméterre hagyja el a ló hátát- akárcsak a könnyített űlésben. A földet érés fázisában a lovas felsőteste finoman hátrafelé mozdul. Az űlés egy pillanatra érintkezik a nyereggel, anélkűl, hogy a ló hátát túlságosan megterhelné.

Hibák az ugróűlésben

Az ugróűlés leggyakoribb hibái a ló "megelőzése" az akadály előtt vagy fölött - illetve a ló mozgásától való elmaradás ugyanezen helyzetekben. Nagyon zavaró a ló számára, ha a lovas megkísérli "elemelni" lovát a talajtól. A ló elkezdi félteni a száját, fejét fent tartja, stílusát pedig teljesen elveszítheti. Gyakran láthatjuk, hogy a lovas lábszára hátracsúszik a ló oldala mentén, kűlönösen nagy akadályokon fordulhat elő. Ez mindaddig nem zavarja a lovat, amíg a lovas lábfeje párhuzamos marad a ló testével. Más a helyzet, ha a lovas sarkai és sarkantyúi befelé fordulnak. Ez már igazán kellemetlen a ló számára.
Mindenesetre a lehető legszebb stílusra kell törekedni. A legszebb stílus ugyanis a legkönnyebb nekűnk és lovunknak is.

 

---

A ló szaglása és látása

A ló kitűnő szaglóérzékével minden ismeretlen dolgot megvizsgál.Ha például új istállóba kerül,beleszagol minden szegletbe,hogy alaposan megismerje környezetét.

Minden élőlénynek ,akár ember ,akár állat ,jellegzetes testszega van.A lovak pontosan megtudják különböztetni az egyes szagokat ,és már messziről felismerik ,hogy barát vagy ellenség közeledik-e.Üdvözlékor a lovak megszagolgatják egymást .A szag fontos szerepet játszik a kanca és a csikó kapcsolatában is .A szülés utáni első kontaktus alkalmával az anya pontosan megjegyzi gyermeke szagát ,így attól kezdve gond nélkül megtudja különböztetni a ménes többi csikójától.Az egy csportban élő állatok együvé tartozása szagokban is megnyilvánul.

A lovak természetesen ismerik a mi szagunkat is .Kellemesnek vagy kellemetlennek érzik.A ló és lovas közti összjáték nem működik ha a ló nem bírja elviselni a lovasa szagát .A parfümöket a lovak egyáltalán nem kedvelik.

A lovak nagy távolságból is észlelik a szagokat.Egy csődör 600-800méterről is felismeri a sárló kanca szagát.Kifinomult szaglóérzékükkel a nagyon távoli itatóhelyeket is gond nélkül megtalálják.Egy ló sohasem legel lóürülék közvetlen közelében.Ígykerüli el ,hogy bélprazitákkal megfertőződjön.

Ha egy ló új vagyizgató szagot érez ,mélyen belélegzi,nyakát felfelé nyújtja ,és a felső ajkát "felpipálja".Így befogja a szagot az orrlyukaival ,és felveszi az ajkak és a száj nyálkahártyájával,hogy analizálja.Így szerzi meg a fontos információkat.Ez különösen jellemző olyan csődörre amelyik sárló kancát szagol.

A szagok a felségterület kijelölésében is fontos szerepet játszanak.A felségterület határát lócitrommal és vizelettel jelölik ki , hogy az idegen lovakat távol tartsák saját területüktől.Ezek az illathatárok a lovak számára éppoly nyilvánvalóak mint az emberek számára egy útlezárás..

A lovak nagy távolságra is ellátnak (a legelőn gyakran látni, hogy egy ló tekintetét egy távoli, a gazdája számára kivehetetlen pontra szegezi), s a sötétben is kiválóan látnak.

 

Oldal: Lovagoljunk!
Lovasok és Lókedvelők Honlapja - © 2008 - 2024 - fanni.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat