A díjugratás újkeletű a lovassportok között. Az ugratásban fontos szerepet töltött be a lovasság gyakorlataiban, és a lovas vadászatokon is, a tereptárgyak leküzdése miatt. Az első hivatalos díjugrató versenyt Dublinban tartották 1864-ben, de a díjugratás csak 1912-ben vált olimpiai sportággá. A sportág alapjait Frederico Caprilli fektette le (1868-1907). Az olasz lovas szakember kifejlesztett egy új ülésmódot, amelyben a lovas ugráskor együtt mozog a lóval. Ezt előrehozott ülésnek nevezik.
Díjugrató felszerelés: Van néhány felszerelés és lószerszám, amit speciálisan a díjugratáshoz fejlesztettek ki: ugrónyereg-ez a típusú nyereg lehetőve teszi, hogy a lovas előrébb legyen a lovon (előrébb helyezze a súlypontját), a kengyelszíjak pedig rövidebbek, mint az általános nyergen. Az ugrónyeregnek általában erőteljesebb a térdtámasza és magasabb a hátsó kápája. Díjugrató pálca-ez rövid és a célnak pont megfelel. A lovas a vállak mellett tartja ugratás közben, ahol nem zavarja a lovat. A pálca hossza nem lehet több mint 75 cm
Kombinált akadályok: Azokat az akadályokat nevezzük kombinált akadályoknak, melyek több ugrásból állnak. A hármasugrás egy akadálynak számít, de a lónak hármat kell ugrania. Az összetett akadályok részeit betűkkel jelölik meg, hogy egyértekmű legyen az összetartozásuk. Ha a ló ellenszegül az egyik részugrásnál, az egész ugrást újra kell kezdeni.